Tudjátok? Elengedni és emelt fővel tovább lépni az erősek kíváltsága. És előbb vagy utóbb mindenki erős lesz. Ki ki a maga módjàn. Felismerni és elfogadni egy válságos élethelyzetben azt a pillanatot amikor saját magad érdekébe el kell engedd azt amihez, akihez ragaszkodsz, az a legnehezebb. Mert már nem látsz tisztán. Olyan érzelmek és akaraterők motiválnak amelyek a múltból táplálkoznak, olyan erővel hogy eltompítják a jelent, a mostat, a valóságot. És szenvedésre ítélnek. Saját elméddel való megbírkozás a legnagyobb kihívásod. Hogy Merj Kibaszott Őszinte Lenni Önmagaddal! Hogy ki merd mondani hogy jó Volt, de már nem az! Hogy szép Volt, de már nem az! Szereted de már nem úgy! Hogy igazából az érzés már nincs ott…csak annak csalóka emléke ! A görcsös akarása valaminek ami már elmúlt. Illuzió…
Szeretni sokféleképpen lehetséges. Szokták mondani hogy a szeretet nem fáj. Ha fáj akkor nem szeretet. Mert ha szeretsz akkor elfogadod. A nem-et is. Mert azt akarod minden feltétel nélkül hogy a másik boldog legyen. És hagyod hogy történjen. Az elengedés is. Mert szereted. Mert tudod az érzés a tiéd, és szívednek oly sok csücske van ahová elhelyezheted. A mindigre. És mész tovább, hagyod hogy új élmények, új érzelmek, új szerelmek érkezzenek.
Ami fájni szokott? Az saját elméd által kreált helyzet. Az fáj. A múltba való kapaszkodás. Fáj. Az akarat hogy magadénak tudd…mikor nem lehet…az tud fájni! A gondolat hogy nem mi kellünk…az tud fájni. Az ego. A sértettség. A harag. A frusztráció. A be nem teljesedett együttlét. Ezek tudnak fájni.
A szeretet nem fáj. Az benned van…a szeretet a tiéd, azt senki el nem tudja venni tőled. Ha elhal benned az érzés annak egyedül Te vagy a gyilkosa. Senki más!
Anna Konya Abstract Art 