Izzó szilánkok

 

Amikor ilyeneket hallasz hogy “Én nem változtam meg, ugyanolyan vagyok mint régen” és az “Ismersz, tudod hogy…” vagy ” sose leszek másmilyen…”
Mosolyra késztetnek az ilyen kijelentések. Azt hiszem az egyik legfurcsább tévhite egy-egy embernek az, hogy nem változott meg. Nap mint nap változunk, sőt az élet egyik legfontosabb része hogy születéstől a halálig fejlődjünk, formálódjunk, tegnapi énünkhöz képest jobbak, sebeink által bőlcsebbek, szeretetünk által teljesebbek legyünk. Hazudik aki azt mondja magárol hogy soha nem változik …hogy ő ugyanaz mint régen,… mint tegnap, …..mint három perccel ezelött volt …..  Nem tudsz ugyanaz maradni. Szomorú lenne ha mégis.
A változás lehet lassú, éveken át tartó folyamat, mint a lassú víz partot mos história, vagy lehet  gyors, intenzív, belülről mindent megrengető, mindent átformáló szenvedélyes és izzó.
Van az úgy hogy megjárod a pokol legmélyebb bugyrait…szétesel, darabokra hullasz, szilánkosra törsz ….   És igen ,a szilánkok , saját szilánkjaid tovább törnek és mélyebben sebeznek és újra meg újra milliónyi apró vérző sebet ejtenek….Saját szilánkjaid szétvágnak! Aztán besüt egy halvány napsugár…lassan felmelegít ….és tüzzé változik . Lázas izzásba megy át, a mindent felégető…szilánkokat megolvasztó izzásba. Apró, forró gyöngycseppekké alakítja a szilánkjaid millió darabkáit! A szivárvány millió kis színeibe pompázó forró gyöngyök egymáshoz tökéletesen illeszkedő darabkái összeölelkeznek, szépen, lassan, tökéletes táncot járva újra egymásra találnak.  És tisztábban mint valaha fedezi fel az ember önmagát. Egy újabb önmagát. A Főnix a hamvaiból, Te meg saját olvadt szilánkjaidból támadsz újra életre. 😇😊❤
Mint azt mondják : You don’t know this new me, I put back my pieces, differently ❤😉❤

Advertisement