Mindig és soha

Mindig. Soha.
Azt hiszem ezek a szavak kissé hazugok. Nem akarnak hazudni de mégis megteszik. Mert túloznak. Emberi léptekkel mért életünkhöz képest mást mondanak mint ami a valóság. Mert a valóság az hogy nincs olyan hogy mindig, és nincs olyan hogy soha. Persze lehet vitatkozni, meg értelmet keresni. Másképp. Emberien. De mi van ha te komolyan akarod venni. Nem amolyan gyarló emberien, hanem valósan. Ha a mindigtől elvárod hogy tényleg mindig legyen. Akkor bajba vagy. Mert azt nem várhatod el. Mert tudod hogy lehetetlen. De akkor miért használni? A túlzást, a nem valósat? Mert a soha se egy garancia. Hogy soha se bántanálak. Sose hagylak el. Sose ez vagy sose az. Mi van ha mégis? Nem azért mert bántani akarlak,  hanem csak mert megesik. Mert az olyan emberi. Gyarló emberi. Olyan emberien képtelenség betartani a soha és a mindig ígéretét.
A “mindig számíthatsz rám” az egyik leggyakrabban használt kegyes hazugságunk. Áltatás. Számíthatsz rám! Persze. Amikor időm engedi, amikor oyan a helyzet hogy segíteni tudok, amikor ott vagyok, amikor ráérek, amikor hasznos vagyok, amikor akarok. A mindig túlzás. Mert nem mindig van időm, nem mindig vagyok a közelbe és nem tudok minden élethelyzetbe helyt állni, és lássuk be van hogy egyszerűen nem akarok néhány dolgokba belefolyni. Ember vagyok aki igyekszik jó lenni. És barát, segítő, társ és szerető. De mindigre alapuló ígéretet nem teszek. És nem is várok el! Szóval ne tedd.

Advertisement