Hogy csak egyszer szerethetünk szerelemmel az életbe és soha többet?
Szerintem attól függ mennyire vagy bátor. Mert szeretni bátorság kérdése kicsit.
Bátornak lenni. Érezni a pillangókat a gyomrodba. Megélni és értékelni az egymásra nézünk és kitaláljuk egymás gondolatát című pillanatokat. Az lenni akit egy emberekkel zsúfolt terembe belépve megérzel. A vonzását. A jelenlétét. A mosolyát. Mely csak neked jár ha megpillant. Bátornak kell lenni megragadni a pillanatot, megélni mikor ott van. És bátornak kell lenni továbbállni ha túl későn érkezik a találkozás. Hogy már foglalt, és bonyolult, és nem lehet. Bátornak kell lenni hagyni a másikat dönteni. Hagyni őt hogy elengedjen. Hiába a szeretet. Mindkettőtök szeretete.
A szeretetbe nincs távolság, nincsenek határok nem korfüggő. Az érzés végtelen. És a tiéd. Tiétek. A szeretetbe adsz. A szeretetbe kapsz. Távolról is.
Adni magunkból, a szeretetünkből önzetlenül és sokszor észrevétlenül tesszük. Van hogy aki kapja nem veszi észre mekkora kincset kapott. És van aki adja nem tartja sokra és mégis…aki kapja az táplálkozik belőle mint mennyei mannából, és kincsként őrzi a pillanat emlékét. Adni sokmindent lehet. Szép szót, egy kedves mosolyt megspékelve egy huncut kacsintással, egy érintést, bátorítást, beszélgetést, tiszteletet, jelenlétet, időt….időt…halk szeretetet…..szeretetet.
Szeretem Iglesias “El amor” című dalát. Néhány sorba sűrítve eldalolja mindazt ami a szerelmes szeretet.
” El amor
No sólo son palabras que se dicen al azar
Por un momento y sin pensar
Son esas otras cosas que se sienten sin hablar
Al sonreír, al abrazar
El amor
A veces nunca llega porque pasa sin llamar
Se va buscando a quién amar
A veces, cuando llega llega tarde, porque ya
Hay alguien más en su lugar
El amor
No sabe de fronteras, de distancias ni lugar
No tiene edad puede llegar
Perdido entre la gente o arrullado en un cantar
Por un reír, por un llorar
El amor
Es perdonarse todo sin reproches y olvidar
Para volver a comenzar
Es no decirse nada y en silencio caminar
Es ofrecer sin esperar.”