Naplójegyzet(’18 Nyár)

 

Leteszem a lantot. Hamis dala már nem csábít.
Leteszem a lantot. Kígyó bűvőlése már nem számít.
Leteszem a lantot. Lelkem sorvad. Éhezem.
Leteszem a lantot. Vakon pengetek süketnek.
Leteszem a lantot. Dobjátok! A köveket!!

Remegő kézzel törlöm le könnyem.
Remegő térddel imára készen.
Remegő ajkam húsába harapok.
Remegő lelkem, papírra hangolom.Emelem arcom forró napsugárra
Széthasadt lelkem olvad mint Láva.
Önmagát megtalálva ordít, hív táncra
Örömét leli minden kis ráncba.
Mint álmából ébredt Csipkerózsika.
Életet lehelő elemózsia.
Harcos, kit éltet az Önmaga.
Sebeit büszkén mutogatja.
Páncélja gyémánt, szíve arany.

Lelkem a kincsem, megvédem. Karddal!
2018. Nyár.

Advertisement