Most

Minden okés? Ja persze…minden a legnagyobb rendben….hangzik el naponta milliószor. És mosolygunk. Üres tekintettel mosolyog mindenki és  siet is tovább. Kismillió kegyes hazugság, és rohan a világ…. Rohan. Mindenki…csak azt nem tudja senki hogy hová? Legfőképpen hogy miért? És mióta rohan? Meddig?
Mintha éjjel, az álomidő végtelenjében, kismillió láthatatlan íjj hátrahúzott nyilai ként feszítenék ki az embereket! Reggel embermilliónyi nyílvessző lövi ki magát írdatlan sebességgel. Az ismeretlen felé.  Gyorsan indulnak a reggelek, gyorsan isszuk a kávét, gyorsan tanuljuk az ábécét, gyorsan intézzük a vásárlást, és gyorsak a metrók, még gyorsabbak az autók. Gyorsak a barátok, és gyorsak a szerelmek, gyorsak a csókok, és gyorsak az ölelések. Gyorsan felnőnek a gyerekek, gyorsan mennek el az öregek. Gyorsan.
Őrangyalaink lelkünkkel kézenfogva rohannak utánunk…igyekeznek velünk lenni….miközben mi rohanunk. Rongyosra vannak hajszolva, és már azt se tudják ki támogat kit? A lelkünk  vigyázza az Őrangyalt, vagy az angyal őrzi a lelket? Ha hagynánk akkor őrizné, vigyázná az Embert, testestűl lelkestűl.
A következő pillanat hajszája és az elmúlt pillanat siratása között elvész az Élet maga. A Jelen. A Most. Az Itt. Az Ez. Az érzés. A pillanat teljessége. Az érintés mélysége. A szeretet lényege. Lassítani kéne. Megállni egy pillanatra, hagyni hogy a lelkünk utolérjen, Őrangyalunk védőburka ismét körbeérjen. Érkezni kéne. A mostba! Szeretni. Most! Csókolni. Most! Ölelni. Most! Jelen lenni. MOST!!! ❤😇
“Ha a jelen pillanat tudatosságából cselekszel, bármit is teszel – akár a legegyszerűbb dolgokat is -, tettedet a minőség, a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át. “(E. Tolle)

Advertisement