Számolni kéne. A jó dolgokat. Este lefekvéskor összetenni a két kezet és hálát adni, minden jónak ami aznap történt. Mert olyan nincs hogy semmi jó nem történt. Csak hagynod kell a lelked csicseregjen és szíved daloljon, ne az agyad kárrogjon. Mert kárrog, folyton. És túlagyal mindent. Hogy pillanatok alatt képes eljuttatni a pokol legmélyebb bugyraiba. És elhiteti veled hogy benned van a hiba, hogy egyedül vagy, hogy mellőzve, megtagadva, kitagadva, megcsalva, becsapva meg miegymás vagy. Hogy kevesebb vagy, hogy félned kell, haragudnod kell, sietned kell, hogy most rögtön tudnod kell, hallgatnod kell, és mindenféle más cukiságot összehord neked secc perc alatt a kis alattomos. Olyan dolgokkal súlyt amik sokszor nem is a tieid. Vedd észre, és söpörd félre.
Nagytakarítást kellene végezni az elménkben is néhanapján, nem csak az otthonunkban. Lomtalanítani. Helyet adni az újnak, a szépnek és tisztának, az igazi Én-nek. Hogy gondolataid között barangolva jól érezd magad, hogy szeress magad lenni, szeress otthon lenni, Önmagadban 😍
Mert mindig dönthetsz úgy hogy ketrecbe zárod a rossz gondolatokat, ott aztán garázdálkodjanak ahogy akarnak. És szabadjára engedheted a tiszta józan eszed, a szíved, és hallgatni fogod dalaidat. Saját szinfóniádat 😊❤
Anna Konya Abstract Art 