13 voltam 😊
Ti ezt nem értitek…de én most mosolygok csak… mert 13 😊
Konfirmálásomkor ezeket a sorokat írta nekem útravalóul a papbácsi:
” 13 Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14 Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” Máté evangéliuma 7: 13 -14 ”
Akkor nem nagyon értettem mit is kaptam, és életem során mit is kezdhetek majd ezekkel a sorokkal. Azt azért éreztem hogy erővel bírnak.
Mindig is tudtam hogy jónak kell lennem, hogy jó szeretnék lenni. Nem a matekban vagy szépírásban, vagy a távolsági futásban. Jó akartam lenni emberi létemben, jó lenni szeretetben.
Azóta sokszor eszembe jutott ez a két mondat. És életem minden egyes mérföldkövénél egyre tisztább az üzenete. És minél tovább haladok, annál tisztábban érzem hogy a szorosabbik kaput választottam, és a keskenyebbik utat járom…
Azt hogy, hogyan és mikor, hova érkezek majd, még nem tudom. De érzem és tudom, az én utamat járom, saját ösvényemet én taposom.
És lehet párszor még eltévedek és nem látom a fától az erdőt, máskor meg beragadok a mocsárba, szakadék szélére sodorom magam, hogy aztán ismét szárnyaljak és színes buborékként szórjam szét mindazt ami vagyok…és adok…adok, mert van, mert ahogy adok úgy kapok is….és adok ismét…hogy kaphassak❤
Anna Konya Abstract Art 