A tágyakat használni az embereket szeretni kell.
Azt hiszem mindennek és mindenkinek van egy oka amiért létezik. Semmi sincs csak azért hogy legyen. Hasztalanul. Minden tárgynak megvan a célja, minden állatnak megvan a szerepe és minden embernek megvan a rendeltetése. És mindezeket összekötő energia, a Szeretet.
A ruhának az a dolga hogy viselve legyen. A tárgyak amik körülvesznek akkor boldogok ha betöltik azt a szerepet amiért alkotva lettek. Nem hinném hogy egy gyönyörű ruhadarab attól lenne boldog ha a sötét szekrénybe zárva folyton a holnapot várja, az alkalmat hogy végre viselve legyen. Persze a szekrénybe szép, és tiszta és szakadásmentes marad. Tökéletes, egy ideig. Aztán telnek az évek és változik a divat, változik minden, csak ő marad hasztalanul mindig ugyanaz. És lassan elkezd nem annyira szép lenni, régimódi ócska darab amit már nem érdemes felvenni , pláné nem tartogatni. A gumija is töredezett, a pántja kissé megnyúlt, hajlatába talán moly költözött, és szomorú arccal hunyorít az emberre mikor végre a szekrényajtó kitárult. És tudja, bánatosan belenyugodva, elfogadva sanyarú sorsát, hogy a kukába végzi majd, szomorúan, elhagyatottan, kihasználatlan, boldogtalanul.
A tárgyak arra valóak hogy használva legyenek. Akkor boldogok ha teljes életet élnek, és tudják hogy létüknek különböző szakaszai lesznek, és örülnek mindennek. Mert habár foltosak, kinyúltak, kissé töröttek, és lyukasak, elhasználtak, öregek lesznek mire eljön a vég. Mégis boldogok. Mert utolsó pillanataikban életükre visszatekintve elégedettek, mert azt tették amiért alkotva voltak. A kenyérpirító mosolyogva őrzi a család reggeleinek meghitt pillanatait, a kasmír pulcsi még érzi a gazdi kedvenc parfümjének illatát amit első randin használt, a törött fülü bögre minden pórusában a reggeli kávék ízét viszi magával. Mosolyogva.
Az ember dolga hogy szeressen és szeretve legyen. Egyszerűségében és nagyszerűségében. Hogy keze símogató, hangja bátorító, ölelése megnyugtató, szavaiban mértéktartó, szeretetet adó és szeretetet elfogadó. Szemébe ott rejtőzzön a végtelenség ígérete, a szeretet teljessége.
Anna Konya Abstract Art 