Észre se venni, és mégis. Olyan sokmindent teszünk. Csendben.
Embereket figyelni? 😉 Csendben. Néha a csend nem több mint két mondat közötti szünet. Sokmindenre elég egy lélegzetvétel. Mint egy szivacs, magamba szívom. Ahogy beszélnek. Ahogy nevetnek. Ahogy szemükbe csillog a szenvedély, a cinkosság, a bujaság, a szeretet. Az arcukat ha haragosak, ha csalfák és hazudoznak. Könnytől nedves pillájukat. Ha megbántodnak és érzelmek 101 árnyalata suhan át az arcukon másodpercek alatt ☺ Ha boldogok és ragyognak… vibrál az egész aurájuk ❤
Szeretni kell a csendet. Hangtalansága dallamokat szór, annak akit kísér.
Néha jó tásasága vagyok a csendemnek, máskor meg a csend szórakoztat el engem. Minden csend más és más. Néha a csend csak kívül van, míg odabennt dübörög a rock n’roll! És néha a csend odabent honol mint egy hangtalan sikoly, elvészve a kimondottak visszhangjában.
Onnan tudom hogy jól vagyok, hogy egyedül is jól megvagyok 😊 hogy saját társaságom nem a kínpadom. Ha jól vagyok magamban, magammal, jól vagyok veled, a társaságodban. Csendben is 😊
Anna Konya Abstract Art 