Jó dolog az egészséges ego, az Én. Kell szeretni és tisztelni az Ént. Olyan korán sérül mindenkiben az Én hogy nem emlékszik senki…milyen is volt. Annó.
A beteg ego sokat csinál. Rosszul.
Venni egy mérleget és rátenni önmagad? Minél betegebb az egó annál biztosabb saját hibátlanságában, elmerül saját “ő úgy jó ahogy van” bűvkörében, és mérgez mindenkit maga körül. És nem kiváncsi a mérlegre. Nagyon nem.
Minél egészségesebb az Én annál gyakrabban teszi magát mérlegre.
Sok tévedése van az Én-nek. Az egyik hogy nem érdekel más, én legyek jól című. Ez az igazi köcsög önző ego 😁
Egy másik amikor ott van a bazinagy, különleges Én kép és mellette a bizonytalanság és önbízalomhiány. Hogy maga köré épített önsajnálattal teli bástyákból lesi ahogy szerinte mindenki őt bántja, vagy bántani akarja. Az én az ént babusgatja, folyton. És minden negatív hulláma másról se szól csak az egyensúlyt vesztett önmagáról. Bármi van azt hiszi minden róla szól, körülötte forog. Pedig hát nagyon nem 😁 Az esetek jónéhány százalékában az emberek körülöttünk sodródnak az árral, saját démonjaikkal hadakoznak…és eszükbe nem jut azon rágodni hogy vajon törékeny pici lelkivilágunk hogy éli túl a napot. Örülnek hogy sajátjukban pislákol mindaz amiért élni szeretnének….
Anna Konya Abstract Art 