Egészen

20161008_224510.jpg

Álltál már meg szoba közepén? Háttal a tükörnek szembenézve önmagaddal? A rohanás közepedte, volt már hogy megtorpantál? Egy szössznyi időre megkeresni magadat? Mintha poros pince kacatai között elrejtve keresnéd… Csak úgy…hogy tudd odabennt legmélyen, bizony, ott vagy még. És csak egy pillanatra megöleled önmagad, lehunyt szemmel ízleled mindazt aki vagy. Átjárja minden sejted az érzés, ami már-már remény…. “nemsokára” ígéred ismét és…. és mész, mész is mint a szélvész. Teszel veszel, örülsz, borulsz …és odabent, magadban legbelül tudod.. hogy vár valaki. Türelmesen. Hogy néhanapján meg-meg állj és ismét megöleld…ismét megígérd… hogy aztán ismét félretedd…hogy majd legközelebb…majd tényleg megtedd…hogy nem rejted el, magadhoz öleled jóó szorosan … soha többé el ne szakadjon tőled…és ki mered vinni őt a napra. Bátran mosolyogva. Megmutatni önmagadat úgy egészen, pincéből előhozott részeddel együtt…nem csonkán, nem sután. Egészen.

Advertisement

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s