Azt hinnéd hogy nincs válasz. Hogy vannak kérdések amikre nincs válasz. Legalábbis úgy gondoljuk hogy nincs válasz…csak mert nem akkor és nem attól érkezik amikor és akitől szeretnénk. De kérdés nem marad válaszolatlanul. Előbb vagy utóbb, néha így, néha úgy, de eljön.
Azt hinnéd te mindig csak adsz. Figyelmet, szeretetet, pénzt, időt, türelmet, mosolyt, segítő kezet. Azt hinnéd hogy csak adsz, és soha nem kapsz. Hogy csak egyedül te adsz, más meg csak elvesz. Mindig. Mindent. De az igazság az hogy ha adsz, akkor viszont is kapod. Lehet nem onnan ahová adtál, nem úgy ahogy gondolnád, vagy akarnád …de mindig visszakapod mindazt amit adtál ! Máshogy, máshogyan, mástól. 😊❤
Azt hinnéd hogy elfelejtettek, hogy lapoztak a könyvben és hátrahagytak. Ott hagyva téged a sorok között, elvészve. De az igazság az hogy évek telhetnek el úgy hogy a neved se említik, aztán egyszercsak előkerül egy jó kis sztori, egy fotóalbum, és mesélnek. Rólad is. És örülnek, hogy voltál. És tudod mi az érdekes a sorok között? Hogy habár megfakult annak emléke hogy piros vagy bézs volt a pulcsi, de pontosan tudni milyen volt az illat, az ölelés, a hang…a mosoly és a nevetés. És lehet hogy mindenki lapozza élete lapjait, úgy ahogy jómagad is, az emberek jönnek, maradnak egy darabig… néha csak rövidet, mások meg éveket, de minden fejezet, minden oldal része az életnek…és nincs olyan hogy elfelejtett! ❤
Anna Konya Abstract Art 