Sose tetszett az olyan beszélgetés ami azzal kezdődik hogy megkérdik mit dolgozol 🤔 vagy hova jártál suliba. Fura, de engem ez érdekel legkevésbé. Emberek hajlamosak mérlegre tenni azt hogy mekkora tisztelettel legyenek a másik iránt. És kell nekik az infó ….hogy rangsorolni tudják a másikat….aszerint hogy mit dolgoznak, melyik rangos intézménybe tanultak. Olyan mintha az amit dolgozol meghatározná azt, aki vagy, ami vagy. Támpontot adna ahhoz amihez alapból nem kell támpont, vagy szempont. Láttam már csodállatot felcsillanni ember szemében ha véletlenül szóba került a munkám, láttam irigységet, és volt aki elnézően mosolygott, szánakozva hogy nekem csak ennyi jutott 😂
Tévedés. Ó de mekkora! Mérlegre tenni a tisztelet mértékét. Mintha nem járna mindenkinek. Ugyanannyi!! Nem vagyuk se többek, se kevesebbek mint a másik! Talán nem pucéron születik mindenki? Nem vagyunk mi mind, Emberek?
Puszta emberi létünk, egyediségünk, lángoló lelkünk, szeretetünk, odaadásunk, segítségünk, választott munkánk, otthonunk melege, kezünk símogatása, asztalra tett finom leves íze, emberi létünk kevesebbet érne…kevesebb tiszteletet érdemelne ha….? Vagy többet hogy ha …?
Anna Konya Abstract Art 