Azt mondod egyszerű emberek? Mit értesz az egyszerűn? Mert én nem igazán ismerek olyat aki egyszerű lenne bármilyen szinten, vagy az élete egyszerű lenne. Sose tudhatjuk…hogy a másikban mi zajlik éppen. Nem tudhatjuk ki milyen történetet hoz magával. Történet ami azzá alakította őt aki. Sokszor felszínesek vagyunk, és azt gondoljuk hogy a másik milyen gyenge…nem gondolva bele hogy megeshet hogy pont minden erejét összeszedi hogy egyben legyen, hogy ember legyen. Vagy azt gondoljuk hogy milyen kegyetlenül cínikus…nem sejtve hogy saját fájdalmát próbálja leplezni. És azt mondjuk…milyen lágyszívű…nem gondolva arra hogy mérhetetlen szeretetéhségét igyekszik jól laktatni!
Annyi de annyi elcseszetten gyönyörű történettel találkozunk nap mint nap. Annyi de annyi élettörténet, lelki megpróbáltatás és fizikai fájdalom, harag, sikeres gyógyulás, felismerések, megbocsátás, félelem, kitartás, szeretet, odaadás meg kismillió boldogság van mindenki életében hogy bármelyik sikertörténet lehetne odaát a hollywoodi filmgyárban!!
De ezek “csak”egyszerű embereknek, csendes sikolyba veszett mennyet mosolyogtató és poklot megszégyenítő történetei.
Egyszerű, mindennapi emberek. Nem holmi hollywoodi hősök ám. Saját életük főhősei. A kitartás hősei. A mosoly hősei. A segítség hősei. A csend hősei. Az egyszerűség hősei. Az adni tudás hősei. A szeretet hősei. A Karácsony hősei.
Anna Konya Abstract Art 