Sokan nem értik az alázat szónak a jelentését, tartalmát, fontosságát és értékét a mindennapi életben. Szokták mondani hogy ami az erősségünk, ugyanaz a gyengeségünk is. Tényleg azzá tud válni, alázat nélkül. Pál Feri szavai a következők : “Az ember valóban ott a legsebezhetőbb, ahol a legerősebbnek gondolja magát. Ahol van ereje, ott belemegy olyan helyzetekbe is, amikbe nem kellene. Ott nem elég bölcs, nem elég körültekintő, ott válik gőgössé, nagyképűvé, ott nem veszi tekintetbe a másikat, a körülményeket, a gyöngeségét, az ember voltát, ott vész ki belőle az alázat.”
Láttam embereket akikből hiányzik az alázat…ezáltal hiányzik a másik tisztelete. És érezhetően mérgező az ilyen ember közelsége, gőg és önfényezés bűvkörében lubickolva etetik…önmagukat! Saját belső éhségük marja őket. Éhség mely oly sokmindenből fakadhat…éhség mely arra sarkallja őket hogy sebezhetőségüket leplezendően…gőgössé váljanak!
Ha hiányzik az emberből az alázat akkor mindig úgy gondolja, hogy amit tesz vagy mond, jobb, mint amit mások tesznek vagy mondanak! Mindig azt akarja, hogy a dolgok az ő elképzelései szerint történjenek, vitatkozik akkor is ha nincs igaza, illetve konokul vagy bántóan hajtogatja a véleményét. Önelégültséggel tölti el a dicséret, szereti hallani, hogy jót mondtak róla, és rosszul esik, hogy másokat nagyobb tisztelet övezi, mint őt.
A gőg az egó rákfenéje, vakká és szegénnyé teszi az embert. Lelkileg szegénnyé, sivárrá válik. És nemcsak!
Alázattal élve az életet, békét, gazdagságot, odafigyelést, mások megértését, szeretetet, és még nagyon sokmindent jelent. Lelki gazdagságot 😊 És nemcsak! ❤
Anna Konya Abstract Art 