Lehet az éretté válásnak szintjei vannak…és nem a korral jár. Van az a szint amikor összeomlás nélkül elfogadod, hogy megeshet hogy feladod. Hogy vannak remények amiket el kell engedni, és vannak érzések amiket jobb magadban tartani, vannak tervek melyeket jobb nem megosztani ..van az a szeretet amit nem lehet odaadni…és van amit most jobb nem kimondani. Hogy sokmindent nem tudsz megváltoztatni, befolyásolni… ezért így vagy úgy majd tovább kell állni.
Van hogy a végletekig ragaszkodok…néha akkor is ha már rosszul vagyok. Nekem nem jó. Neked sem jó. Senkinek nem jó.
Nem alap programom hogy mindig mindenben a legjobb legyek, engem nem lehet motiválni, a mered-nem mered szöveggel😂 Azt hiszem aránylag jól felismerem a limitjeimet, értelmi és fizikai szinten, és hát lássuk be hogy kellőképpen féltem én a seggem 😂😎😂
Érzelmek terén talán kissé mazochista lehetek…hogy végletekig ragaszkodok, akkor is ha már nem lehet….minden tőlem telhetőt megteszek, hátha mégis van, és lehet.
De már megízleltem milyen is ha harcot feladok, asztaltól felállok, mindent otthagyok, abbahagyok.
Aztán egyszercsak rájössz hogy nem szükségszerű kétségbe esni ha úgy esik hogy megesik…és leesik. A koronád 👑❤
Anna Konya Abstract Art 