A Világot mi teremtjük! Mi. Nem más! Amilyen a világ ami visszaköszön ránk…olyanok vagyunk mi magunk! Rajtunk áll minek kinek bárminek lenni!! Jónak lenni!
Sose tudhatod…hogy mikor mented meg egy ember napját, önbecsülését, bátorságát, akaratát vagy akár az életét, azzal hogy rámosolyogsz. Őszintén. Bátorítóan. Emberien.
Egyszer olvastam hogy a Los Angelesi hídról mélybe vetette magát egy ember. Utolsó üzenetében az állt, hogy ha út közben legalább Egy valaki rámosolyog…akkor hazamegy!!
Sose tudhatod….egy-egy arc mögött mi rejlik! Hogy egy félrecsúszott nyakkendő, véletlenül elejtett tárgy, kilöttyentett kávé…mit mozgat meg, milyen emléket hoz a felszínre, hogy hol van az a bizonyos utolsó csepp? Hogy kit milyen démonok űzik, kinek hol, mikor mitől szakad el a cérna?
A mosoly gyógyír. A jó szó orvosság.
Sose tudhatod…hogy mikor ki hol és épp kit ment meg. Egy mosollyal! Van hogy téged…és van hogy mást. Ha azt gondolod, jó most épp nem lehetsz….gondolj befelé, saját tökéletlenségedre. Nyugtatólag hat a tudat hogy “emberi”vagy és mosolyoghatsz!
Anna Konya Abstract Art 