Sokszor van…hogy elégedetlenek vagyunk az életünkkel, nem gondolva arra hogy hány meg hány ember álmodozik arról hogy úgy éljen mint ahogy mi élünk…
A szabadon szaladgáló vidéki kisgyerek…felnéz a kék égre és álmodozik…a magasban szálló repülőhöz énekel…arról álmodik milyen lehet a felhők fölé repülni. És megeshet hogy ugyanakkor odafennt a pilóta aki a vidéki házat…a nyugodt széles mezőket, gyorsan tovafutó patakokat látja…arról álmodik hogy egyszer majd, talán…hazaérkezik.
Az élet ilyen…ritkán gondolunk bele…hogy mi az ami a miénk…és ami az Életünk az mennyire a mi kincsünk. Álmodozunk…mást akarunk.
Az életet élvezni kell, tisztelni, megélni minden szépségét és nehézségét…boldognak lenni abba ami van. Elfogadni a mostat, itt élni, a jelenben. Teljesen.
Ha a vagyon és gazdagság lenne a boldog élet záloga..akkor az összes tehetős ember az utcákon táncolna…. Táncolni mégis a szegény gyerekek szoktak…mezítláb a pocsolyában….fülig érő mosollyal 😊
Ha a hatalom adná a nyugodt életet, a biztonságérzetet..akkor a hatalmon lévők testőr nélkük is nyuggodtak, békések lennének. Nyugodtan álomba szenderülni, békésen aludni mégis azok szoktak akik életük egyszerűségét tisztelik, elfogadják és megélik.
Ha a szépség és hírnév szűlné az ideális pákapcsolatot…akkor a hírességek közötti házasságok lennének a legjobbak…aztán hát ..ugye mégsem azok.
Egyszerű élet, alázattal megtett lépések és feltétel nélküli szeretet kell…
És a jóság jóságot fog szűlni, a mosolyra mosoly lesz a válasz…és minden amit adsz visszajön hozzád !!! Sokszorosan ❤
Anna Konya Abstract Art 