Sokszor saját világunkban is úgy elveszünk mint egy jól kiépített labitintusban…ezért a másik ember megértése, elfogadása, szeretése, önzetlenséget és nyitottságot igényel. Bátorságot.
Nem lehet más fejébe látni, más érzelmeit teljesen megérteni, más viselkedésére mindig elfogadható magyarázatot találni. Egy-egy vélemény alkotásnál az emberek általában önmagukból indulnak ki. Az első szempont amihez egy helyzetben fordul az ember, az önmaga. Hogy adott szituációban ő mit tenne, mit mondana, mit miért csinálna. Hogy ha Ő teremt vagy kezdeményez egy adott helyzetet, mi lehet a motivációja. Vannak helyzetek amikor ez elég, és ennél a szintnél a legtöbben meg is állnak. De az élet sokszor azt igazolja hogy a dolgok ennél azért sokkal árnyaltabbak szoktak lenni. És a másik élete nem ugyanaz mint a miénk!
A másik ember fejével gondolkozni, vagy gondolatmenetét megérteni, tettei mögötti okokat jól értelmezni, érzelmi világát megismerni, ahhoz magunkat kicsit mellékvágányra kell tennünk. És lássuk be az “én” vagyok a központban érzést elengedni félelmetes dolog.
Gyorsan lefuttatni magadban mindazt amit tudsz a másikról..miértjeiről, hogyanjairól…ez mind mind hozzásegít ahhoz hogy jobban megértsük tetteit, szavait, és Ő magát. Ha nem ismerjük eléggé az illetőt akkor óvakodjunk a gyors vélemény alkotástól! És még mindig az “inkább kérdezzünk” mint “azt hiszem”-ezzünk a legjobb módja a másik megismerésének. Kérdezni arany! ❤😉😇😊
Anna Konya Abstract Art 