Február közepe. Hideg nap van. Szikrázik a Nap, próbál felmelegíteni. Valahogyan. Lehet hogy megfagytam? Vagy csak a naivitás haldoklik bennem. Lassan. Az a naiv ábránd ami oly sokaknak édessé teszi a napjukat. A mait. Én nem akarom a mai napot…ábrándban. Naivan. A többi 364-et akarom….úgy igazian!!!
Mára elég lenne….ha egy álarcmentes órára cserélni lehetne…érzéseket, gondolatokat. Mindenkinek. Vajon hányan mernének élni a lehetőséggel? Hogy…egyetlen órára lásd magad a másik szemével?
Vajon szívesen megmutatnánk…milyennek is látjuk? Egymást? Csak egy órára átadni azt amit érzünk, gondolunk, símán, tisztán, zárójelek és rejtjelek nélkül?
Anna Konya Abstract Art 