Szerencsés ember vagyok. Mindig is az voltam. De ez is olyan dolog, hogy ki honnan nézi…lehet van aki másképpen véli…de a megélés?….az mégiscsak enyém. És én szerencsés embernek tartom magam 😊 és hálás vagyok….mindannak ami volt, van, és lesz. Okkal volt minden, okkal van a jelenem, és okkal fog megtörténni a jövőm is. És vigyázom…a gondolatom. Fejlődök..nap mint nap. Haladok…mikor gyorsan…mikor lassan.
Külső szemmel nagyon énközpontúnak tűnhet most az életem. Muszály volt azzá tennem…nagyon csontnál volt az a bizonyos penge. És megölelem önmagam azért hogy van merszem…az Én-t megismernem.
És vagyok, aki lenni tudok, aki lenni akarok, akit magamba hordok…akit adni akarok, és akit megtartani, akit megoszthatok, és akit összerakok, akit elrejtek, és akit szabadjára bocsátok, akit szeretek és akit igyekszek, akit megértek és akit keresek. Vagyok! Okkal vagyok! És ennél fontosabb még nem is történt fogantatásom óta. Hogy vagyok. Itt, a mostban. Kaptam életet! Nem túlélésre….hanem megélésre! Szeretésre! Esélyt! Mindenre!
Anna Konya Abstract Art 