Vagyunk páran akiknek, habár megfordultunk egy két tenger partján, azért a Balaton a Riviéra ❤ Aztán arra eszméltem a napokban hogy Albánia az én Indiám ❤ Hazaérkezek, beszélgetek barátokkal és mosolygunk…mert ugyanarra a híres könyvre és a történetére gondolunk.
Én hálás vagyok jósorsomnak hogy Annás változatban mindezt megélhetem. Az ízeket…imákat és a szerelmeket. Magam módján járhatom az utam…nem tévesztve el az irányt 😊 …és tudom hogy érkezik, és érkezek én is. Érzem.
Hálás vagyok az életnek…hogy mindazt ami és aki vagyok megélhetem. Mindazért ami olyanná formált engem amilyen vagyok. Kellett hozzá sokminden…és óó de nagyon tudom hogy még csak az elején vagyok. Tanulok, tanulnom kell folyamatosan…Önmagam lenni 😇 Kellett hozzá minden. Hogy oda szülessek, a város, a szülők, a történelem, az utazás, az emberek, az a két csöpp kis gyerek…melyből egyik a vérem, az is csak százalékokban mérve 😂❤ Szeretem öket! Kellett minden! A betegségem, a gyógyulásom, a végesre szabott házasságom, a tisztelet és elfogadás övezte elválásunk, a bukás és csalódás, kellett az otthon, egy itthon s egy távol…bárhol, kellett az íz, és a keserve, kellett az érzés …hogy adnám magam, de nem kérnek belőlem, és kellett egy szász asszony kinek vére csordogál ereimben. Kellett a székely, és kellett a magyar…és kellett minden sejt és lélek, kellett a fájás és az utazás…és kelleni fog majd a hazaérkezés…egyszer majd…hogy szétszórodjak én. Szélfutta fodros habokba vegyülő hamvak tovafutnak majd…Küküllőm vizén sodorva….a végtelen tengerek felé. És lelkem meg majd ismét….Szabadon ❤
Anna Konya Abstract Art 