Erős vagy…kapd össze magad! Mész tovább! Tenni való van! Egy életet élni való van! Elengeded, a ragaszkodást! És tervezel, szervezel…adsz, és elveszel…anyagilag szárnyalsz…aztán padlóra esel. Ugyan..ki a túrót érdekel, hogy te mit és hogyan érzel? Kelj fel kislány…enni kell, dolgod tenni kell…asztalra friss kenyér, léleknek szeretet kell!
Hullámvasútnak völgyei vannak…nekem villámként lesúlytó gyenge perceim, égszakadás-földindulás. Borongós a mai nap…messze vagyok. Ülsz a padon, szél borzolja hajad. Nyugalom…fanyar mosoly arcodon….ránézel a telódra…13.13…picit még mosolyogsz …talán csöppet torokszorítóan? Ezt most mirefel? Aztán lenézel.. telód gonosz játékot űz veled…fénykép ugrik fel. Szíved ugrik egyet. Ezt most már leszokni kéne! Nézel bambán, aztán leterít…a tudat hogy elengedted…azt ami csak benned létezett. És dühös könnyek égetik a szemed…és padlóra küld a gyáva érzés… a nem kellek érzés, a kicsi vagyok érzés, a Jézusmária hogyan tovább érzés, az én kezemet ki fogja meg érzés, a segíts…nem bírok mindent egyedül érzés, a szétütnélek hogy ismét összeszereljelek és szerethesselek érzés…önző magamnakvaló érzés…elengedtelek érzés!
Szólnak hozzám…beszélni kell, intézni kell, mosolyogni kell..rápillantok a telomra..13.17….egyben vagyok….ép eszemnél vagyok, foltozott lelkü, szerető ember vagyok ❤
Vagyok!
Anna Konya Abstract Art 