Minden mindennel összeér…előbb vagy utóbb minden mindennel összekapcsol. Korán pirkad…egyre korábban, nyúlnak a napok és általuk a fény is. Nekem kell. Neked kell. A fény. Kell a fény, a napsütés, az erő és energia, kell ahogy lágy szellő bőrünkhöz simítja a Nap melegét… Nem vagyok barátja a szélnek, mégis sokszor azon kapom magam hogy kimegyek, arcom a szélnek tartom. Képzeletbeli kapocsnak vélem. Ez a szél akár ott is lehetett, ahol én nem, akár azt is látta akit én nem, olyan arcot is símíthatott amit én nem. Láthatatlan fonál…amit a levegő felkapott és jól megpörgetett, és elhajított hogy idelent délen…arcomon simítson egyet. Talán többet.
Összér. Minden. Mindennel.
Anna Konya Abstract Art 