Mindenben ott az abszurditás és a tiszta logika lehetősége. Annak függvényében hogy mire keresünk megerősítést úgy alakul át minden az elménkben. A már megtörtént múlt ilyen vagy olyan torzítása az emberi elme egyik legnagyobb törekvése, és a múló idő a legnagyobb cinkosa. Mert saját elménk mindent megtesz azért hogy életben tartson, ezért ha kell jól elrejti az emléket, és ha kell akkor egyszerűen olyanná formálja amilyenné szükséges ahhoz hogy ne roppanjunk össze. Eltorzítja az édes emléket ha haragosak vagyunk a múltbeli dolgokkal és torz édessé teszi azt ami már rég keserű volt, de mi nem szeretnénk azt látni, érezni és elfogadni! Az elme megtesz mindent ami kényelmesen beleillik mindabba az általunk alkotott képbe, ami lehetővé teszi hogy még egy napot és még egyet túléljünk. De a Túlélés nem életcél!!! A túlélés csak egy folyamat amiből előbb utóbb ki kell lépni, fel kell épülni. Túlélni kell traumát, betegséget, balesetet, szeretted elvesztését és sokminden mást. De a túlélést állandosítani az olyan mint élve meghalni. Túlélni az életet nem lehet. Ezért az ember egyet tehet…bármennyire is fáj de szembenéz saját dolgaival és helyére teszi a puzzle darabokat oda ahova azok illenek, nem a túlélés érekében eltorzítva…hanem az Élet, a kiegyensúlyozott értékes Élet érdekében mindent a helyére tenni! És nem hagyni az elme gyáva elméletét érvényesülni!!
Élni. Elménk csapdája nélkül!!!
Anna Konya Abstract Art 