Annyira rohan. Mindenki! ..aztán arra eszmélsz hogy elfárad benned valami…és kell. Nyugalom. Kell szeretet. Szem lecsuk…hogy mindent láss ❤ Elcsendesedsz. Lélegzel. Figyelsz és lassan a füled életre kel…és hallod a természet zizegését, ahogy ciripel körülötted minden ami Élet 🙂 Szem lecsuk, beleszippantasz a levegőbe…még érezni a nedves föld illatát 🙂 arcod csiklandozzák a fűszálak…érzed a nap sugarainak símogatását…mosoly terül szét arcodon. Nyugalom. Szemed csukva…és mindent látsz…agyad ezeregy diaképpel verseng a figyelmedért…hagyod őket kicsit elárasztani…és aztán szépen visszasöpörni mindet. Mosolyogsz rájuk és elnézel mellettük, a fénybe táncoló önmagadra…aztán még az sem. Nyugalom. “Isá por és homou vogymuk”? 🙂 Csukott szemhéjadon beszűrődik a bíbornaranccsá alakított fény…Lélegzel. Létezel. Leled. Lelkem. Legbelül. Lebeg. Leheleted. Leheletem. Lettem. Lehettem. Lehetetlen. Lelket. Lelkestűl. Léteznem. Létem. Lészen. Részem. “Szerelmes brátim! vimádjomuk
ez szëgín embër lilkíért”
Anna Konya Abstract Art 