Tik-tak-tik-tak….és elméd beszűkül…nem érzed már a tested, és a külvilág megszűnik létezni miközben szemeiddel egyetlen pontra fókuszálsz… az elötted ketyegő régi csergőórára. És hatalmat adsz neki hogy hangja felerősödjön, ritmusosan tipegő mánusai erőre kapnak és arcodba vigyorogva készakarva lelassítanak, és felszippantanak. Mindenki életében van egy-egy tárgy, vagy illat, szófoszlány ami érzelmi cunamit képes elindítani. Miközben elmémben éveken át a csergőóra volt a főgonosz….ezeket a sorokat írva döbbenek rá hogy akkor abban a helyzetben Ő mentett meg engem. Magára vonva figyelmet..hogy semmi mást ne érzékeljek… Most tudom az idő illuzió. És érzéseinktől, külső belső rezdüléseinktől az idő sokminden lehet az életünkben. Cinkos pajtás a szeretet és öröm megélésében, és lehet zsivány varázsló ki az órákat percekké zsugorítva teszi elviselhetővé a történteket!
Anna Konya Abstract Art 