Vannak napok amikhez érkezni kell. És nagyonis tudod mikor esik meg. A változás. Benned. Miközben elméd kétségbeesetten keresi a hogyanokat, és minden cselt bevet hogy jól összezavarjon, csapongva igyekszik arra késztetni hogy megytegyél egy-egy lépést…aztán még egyet, bármerre, valamerre! Addig lelked a pillanatra várva hátra húzodik picit…elcsendesítve elméd körül minden mást- szíved, légzésed, szavaid és mozgásod- amíg meg nem érkezik a válasz, mutatva az irányt. Lelked adja majd azt a zsigeri, bizsergető érzést amikor formát önt a Cél, és tudod most már tudsz lépni, van irány, van “miért”! Megszeretsz embereket…egyesek csak átutazók, és vannak akik egy időre sátrat vertek életedben…aztán mind mind tovább mennek. Ugyanúgy jómagad is tovább mész…amint előtted van az irány..és a Cél!
Anna Konya Abstract Art 