Ember, ember mi ez? Mit lett veled? Táncolj….ritmusra és mond el hogy mennyire sebzett benned a szeretet? Súgd halkan a szélnek legnagyobb félelmed…ugye azt még felismered, …elismered?
Táncolj lassú léptekkel és mond el sebezhető-e még a lelked? Súgd magadnak hogy van még olyan részed melyet nem vesztettél el….hogy ádáz harcod ellenére még sebezhető vagy. Emberi.
Táncolj tengerpart homokján és nézd sután hogy futva kerül téged a lelkiismeret. Kerget. És elfordíthatod a fejed. A te életed. Nekem nem dolgom bárkit megmentenem. Örülök ha magamat terelgetem.
Dobolj hangos zenére, görcsösen vigyorogva…halkítsd el magadban érzelmeid lázadását. Te csak csukd makacsul be a szemed. Tedd. A te életed. Te lelked.
Anna Konya Abstract Art 