Egy éve írtam ezeket a sorokat, és most saját szavaim emlékeztetnek mindarra amit tudnom kell az itt és mostban is! “Mire a nap, a hónap, év…évek véget érnek rájövünk hogy sokkal többet vagyunk képesek elbírni mint eredetileg gondoltuk, sokkal több mosolyt, merészséget, nevetést, sírást, elengedést, csalódást, bizakodást, szerelmet, titkot, hangos csendet és csendes sikolyt. És balga az aki azt hiszi hogy az út bármely szakaszába más volt a főhős mint önmaga. Életünkben a szálak húzogatása a mi feladatunk a mi felelösségünk. Bármilyen is az életed mindig te vitted el oda ahol éppen van.”
Anna Konya Abstract Art 