Támasz.

Nehéz feladat hagyni…hagyni a másikat tapasztalni, hibát elkövetni, mellette lenni mikor összetörik és jobban szeretni őt mikor újból összerakja magát. Segíteni ítélkezés nélkül. Végigkísérni egy folyamatot úgy hogy nem akarod a másikat megfosztani saját útjától, nem erőszakolod rá saját tapasztalatod, nem feszítesz feleslegesen szálakat és nem fordítasz hátat. Maradsz. Leszel támasz. Nyugalom és menedék. Maradsz mindaz aki vagy, aki lettél saját utadat járva, út amelyről hatökörrel se tudtak volna letéríteni, maradsz hibáid és magasságaid alkotta jelen önmagad. Maradsz aki vagy, mostani pillanatod legjobbja! Hagyod…és meghagyod a másiknak azt a lehetőséget hogy megélje saját poklát és menyországát. Mert tudod saját útja van mindenkinek, saját tempója és saját ereje és saját lelke. Minden amit tehetsz hogy elmondod ha kérdezik saját tapasztalatod, azt hogy hol van kapaszkodó és hol lehet nagyot zuhanni….az hogy ki mit fog tenni az már rajta múlik. Ha szereted…mert gyereked, mert barátod, mert anyád, mert apád, mert párod…akkor hogyod élje meg saját életét! És együtt örülsz és együtt sírsz és szurkolsz neki ugyanúgy mint saját magadnak. Hogy merjen jól dönteni. Merjen Szeretni. Merjen visszalépni ha rossznak látja az utat. Merjen segítséget kérni. Hogy merjen becsülettel rossz lóra tenni. És tiszteséggel csatát nyerni. Merjen megismerni önmagát, kimutatni szeretetét. Megélni tisztán a létét! Köszönöm ❤

Advertisement