Szombat reggel…nyugalom. Ülök a kert hűs árnyékában, fecskék hada repked ki be fészkükből. Kis gyík bátorkodik a napsütötte kőre…riadtan kémlel körbe-körbe. Nézem a fák zöldjét, a szélmentes reggel illatai árasztják el a reggelt. Lélegzek mélyet…és minden egyes levegő vétellel érzelmek áradatát szívom magamba. Élet. Itt vagyok…mindennek ellenére…vagy dacára? Itt vagyok…egy újabb fejezet végéhez közeledve… lassan lassan elengedve. Hálás vagyok hogy megélhettem. Az összes nehézséget, az összes mélypontot és fájdalmat…távolságot és sok sok szeretetet. Itt vagyok és életemben először Ez vagyok…Én vagyok. Ma. Tegnap más voltam. Holnap ismét más leszek. Ma Ez Vagyok. Szeretek. Élni. Lélegezni. Szeretek. Lenni. Szeretek. Létezni.
Anna Konya Abstract Art 