Hogy mi az elpocsékolt idő? Mikor tudod mi a helyes de nem teszed…mikor lelkiismereted szégyell szóba állni veled…mert Te makacsul lépkedsz a rossz úton. Mikor meggyőzöd magad hogy az “idő” nem nagy ár, ezt most végig csinálod, kibírod és aztán hűdejó lesz minden. Elpocsékolt minden perc, óra, nap amikor meghazuttolod önmagad. És elpocsékolt minden cseppje az idődnek amikor tetteid nem a szeretetből táplálkoznak! Elpocsékolt minden pillanat amikor harcolsz a valóság ellen, mikor ellenállsz annak amiben élned kell, amikor saját elképzelt, kierőszakolt, mű valóságodat akarod élni. Minden áron! Milyen áron?
A holnap csak egy illuzió. Hit és remény, bizakodás…az hogy lesz. Holnap!
Amink van az a Most. A jelen pillanat. Nincs garancia a holnapra. És ha gyémánt szíveket, aranyba mártott szeretetet és életet söpörsz félre, vakon a kövek közt az ígéret földjét keresve…elveszted….Idődet! Tisztelni kell az Időt. Saját idődet. Másik idejét. Megbecsülni a szeretetet! A mostat. Azt ami vagy!
“Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.”( Máté Péter)
Anna Konya Abstract Art 