Szeretem a kora reggeleket. Nyári hajnalokat leginkább. Mikor még olyan lágyan símogajta az embert a hajnal friss levegője. Ülsz csendben és hagyod hogy körbeöleljen…a madárcsicsergergés, a párás mozdulatlanság…a nyugalom. Ilyenkor minden van. És semmi. Sose tudhatjuk reggel hogy estére milyen új élményekkel hajtjuk álomra a fejünk…de a reggel csendje tele van ígéretekkel…
Ferde mosoly mély levegő, lágy sóhaj, szem lecsuk, fejet hátrahajt. Vagyok. Elfogadok. Beengedek. Kizárok. Megyek. Jövök. Mondok. Hallgatok. Várok. Járok. Tervezek. Elvetek. Gyógyulok. Csendben. Zajban. Mennyben. Pokolban. Egyedül. Tömegben. Mosolyban. Könnyben. Távol. Érintve. Utazóba. Érkezve. Símogatva. Ölelve. Meglepve. Itt. Ott. Semmi. Neked. Minden. Nekem. Másnak. Történet. Mindenben. Egy-egy szó, egy-egy érintés…mind mind regél a csendes emlékben. Reggeleken.
Anna Konya Abstract Art 