Egy átlagos hétköznapnak várható, semmi különös és időnként átfut az agyamon hogy Úristen Anna…milyen év, milyen évek vannak mögötted?…és felfogod kislány?- pár nap és taposni kezded a következő évedet😁🤞….és röhögve elbőgöd magad…hogy Igen leszek annyi is, aztán meg amannyi is ❤ Gyerek fejemmel csak azt érzékelem hogy a felnőttség nem egy befejezett, elvégeztetett, “kész vége, levizsgáztál”állapot amit a nagy hajszában elér az ember. Visszagondolsz és beleborzongsz hogy jéé ezt mind én éltem meg? Pedig folyton úgy érzem még csak a rajtnál állok. Születésem óta folyton rajtolok, minden reggel, minden új lépéssel, minden új emberrel, minden új utazással, minden új helyszínen…rajtolok. Felkészülés, tanulás, szeretés, bukás, felállás, szerelem, munka, felismerés, megbocsátás, elengedés, titok, őszinteség, gyógyulás, hála, siker, csalódás, akarás…és újabb rajthoz állás!!! Lehet hogy elindulni majd 92 évesen fogok? Száguldani mindazzal amit eme földi életben tanultam? Az lesz csak az igazi rajt? Addig is vagyok nap mint nap egy újabb rajtvonalon. És hálás vagyok hogy itt vagyok. Anna vagyok. Bennem a gyerek és a felnőtt…barátkoznak. Szeretnek. Kívül. Belül. Élek. Köszönöm.💞🙏🦋
Anna Konya Abstract Art 