A sokaságban valami elveszni látszik. De nagyon. A tapasztalat az hogy a minőség egyenes arányba romlik a mennyiség növelésével. Vajon a minőségi emberi lét is egyenes arányban romlik az embertömegek növekedesével? Minél többen vagyunk annál kevesebb az értékünk, annál kevésbé értékeljük egyedi létünk nagyszerűségét? Kongatni vészharangot otthon gép előtt ülve oly sok ember tud. És szeret. Aktívan részt venni a változás megteremtésében, azt annyira már nem. Majd a másik. Még azok is akik nem tanultak kötelezően latin nyelvet felismerik…vagy nem 🤔 – a “mens sana in corpore sano” híres mondást.. azaz Ép testben Ép lélek. Testünk a cégér, lelkiállapotunk, mentális egészségünk, emberi létünk tisztelete, lelkünk egészsége tükröződik benne. És itt nem a smink drága ruci kombóról beszélek….
Földünk állapota, városaink szemete, árnyékot adó fáktól mentes utcák, hegyeink kopársága, erdőink kiírtása mind mind tükörképe a mai társadalmunk lelkiállapotának. Ha nem tisztelem magam, nem tisztelem embertársam, nem tisztelem az állatvilágot és nem tisztelem a földet ami otthont ad nekem, nem tisztelem az életet. Ha nem figyelek magamra, testi lelki épségemre, nem figyelek másra sem. Ez körülbelül ennyire egyszerű!
És amíg az emberek jobb szeretik az egójukat, annál kevésbé ismerik és tisztelik önmagukat és az élet egyediségét addig falra hányt bórsó minden igyekezet…ökológiai lábnyomaink sebeket okoznak… taposunk és eltaposunk, egy gyógyulásra szoruló társadalom tömegbe veszett egyedei ként, egy minden sebét gyógyítani kívánó Föld nevű bólygón. Emberek vagyunk. Sáskahadak?
Anna Konya Abstract Art 