Az ösvényekről és kitaposott útakról időröl időre elkalandozó kislány úgy döntött hogy saját útját járja…továbbra is 😁 Ami most van, azt ahhoz az érzéshez tudom hasonlítani mikor osztálykiránduláson vagy, és átugrasz egy jéghideg hegyi patakot és már elrugaszkodtál egyik oldalon, de még nem landoltál odaát. Vissza nincs út, lenézni nem ajánlatos, és csak egy cél lebeg előtted odaát földet érni….miközben van aki aggódik érted, másik lelkesen bátorít hogy mindent bele csajszi, van aki totál hülyenek néz hogy miért a nehezebb útat választod, és van aki csendben mosolyogva várja mikor pottyansz a patakba, hogy röhöghessen egy jót. És hát lássuk be ha már elindultál mi történhet, vagy sikerül vagy igen 😁 Vagy jó lesz vagy mégjobb. Lehet úgy ahogy tervezted, lehet másképp de a túlpartra így is úgyis átérkezel, vagy így vagy úgy. Ideális lenne szárazon, de ha belepottyansz örülj neki hogy víz és nem parázs, kispatak és nem láva. Túlérve mindenképp előrébb leszel mint ahol most vagy. És még azt is tudni fogod ki az aki marad az életedben és ki az aki lemarad…
Kispatak
0