Tejbegríz❤

Gyerekkori emlékeimben a cukor folyékonnyá vált a forró tejbegríz tetején összekeveredve a fahéjjal…😋 A mostani cukrot rászórja az ember…ozt ott vigyorog minden egyes kristályszem… szemedbe röhögnek hogy ők bizony ellenálltak a természeti erőknek, egy ennyitől még nem olvadnak😁 Kész röhely…ebből arra gondolok hogy talán semmi sem olyan már mint régen…, és aztán úgyis mindegy…a tejbegríz akkor is az ami…”Időutazás”. Terápia. Mindig ❤ Akkor is ha az a cukor már nem olvad…az illata, az íze, a fahéj mind mind visszarepít egy bizonyos konyhába, egy bizonyos házba, ahhoz az édesen biztos érzéshez hogy szeretve vagyok, gyermeki létem minden ártatlanságával hogy fülig ér a szám úgy de úgy mosolygok, ahogy türelmetlenül körbeugrálom Őt, ahogy lesem hogyan készíti…Nekem😊 Emlék… emlékeztetve arra hogy érdemes vagyok, értékes vagyok, szerethető és elfogadott vagyok. A feltétel nélküliség érzése….emlékeztet arra hogy mit is keresek, mit keressek….mindenben, mindenhol, bárhol.
Mosolygok, pakolok, teszek veszek, utazni fogok…ismét, és ha valaki kérdi akkor a képzeletbeli bőrőndben ott van a tejbegríz. Ott van a feltétel nélküli szeretet emléke. Tudom hogy létezik. Ismerem. Keresem. Meglelem. Isten engem úgy segéljen. Ámen.❤

Advertisement