Zsibbadt fásultságban el lehet vegetálni százegy évet…és a végén talán nem is érted mi történt veled…elfelejted hol kezdtél zsibbadt lenni!!!
Keresni kell…bárhol és bármiben azt ami pillanatnyi nehéz helyzeten átsegít. “Aki keres, talál.” szokták mondani. Keresni kell önmagunkban azokat a lezárt kapukat…és egyesével nyitogatni kell őket… Keresni kell odakinnt a nagyvilágban azokat az utakat….és egyesével végigjárni őket. Keresni kell…mert amit keresel az ugyanúgy keres téged. Amikor elindulsz egy úton…az út jönni fog elébed. Mágnessé válsz…és vonzod mindazt ami ahhoz kell hogy még egy ajtot kinyithass odabennt. Mágnessé válsz…és vonzod mindazt ami ahhoz kell hogy új utakat járj odakinnt a nagyvilágban!
Csernus egyik gondolatát fűzném csak még ide : “Ha valaki tud úszni, akkor teljesen mindegy számára, hogy az előtte elterülő víz öt vagy ezer méter mély, pontosan tudja, hogy ha úgy dönt, mind a kettőbe bele mer ugrani. Tudja, hogy az ezer méteres vízben is csak körülbelül két-három métert fog süllyedni, és aztán a fizika törvényszerűségeiből adódóan fel tud majd úszni a felszínre. Az emberek a nagy kékség előtt állva sokszor elfelejtik, hogy tudnak úszni, és nem mernek beleugrani. Pedig a sarkukban már ott van egy csaholó kutyahad… De akkor sem ugranak bele, és hagyják, hogy felzabálják őket a félelmeik.”
Anna Konya Abstract Art 