Ha visszagondolok mindig érdekes kettősség jellemezte az évnek ezt az időszakát. Némi melankólia vegyül a hirtelen felgyorsuló hétköznapokba. Ahogy búcsút intünk a nyárnak, ilyenkor vagyunk páran akik visszatekernénk az időt…. Ismét rövid volt a nyár és át átfut rajtam egy mélabús borzongás. Legyen újból bájosan kacérkodó Május, tűzugrató Június, fülledten forró és búja Július, még egy kaland belefér Augusztus…
Mintha egy hétvége lett volna csupán és már itt is a zsúfolt Szeptember. Egyfelől az elmúlás az elengedés, másfelől a kezdés és hála időszaka ez.
Mosolygok…hogy ismét mi mindent kaptam az élettől ezen a nyáron ❤ Hálásan és örömteli emlékekkel gazdagodva nyitogatok új ajtókat lépkedek új utakra. Jó ez így…minden úgy van ahogy lenni kell. Minden a terv szerint halad…akkor is ha azok nem mindig a mi terveink. Valakinek odafennt jobb ötletei vannak mint azt mi emberi ésszel gondolnánk. Bízok, szeretek, élek…és haladok tovább…lesz még nyár…lesz még sok sok nyár❤
Anna Konya Abstract Art 