Lótusz

“Van, aki az iszapot nézi a tó fenekén, van aki a lótuszvirágot a felszínén. Döntés kérdése.”(R. Giordano)
Dolgok változnak. Folyamatosan. Az idő és a változás szinte szinonimái egymásnak. Nincs két ugyanolyan pillanat, nincs két ugyanolyan élmény…mosoly, szeretet, érintés. Emlékeink szépsége pont abban rejlik hogy megismételhetetlenek. Emberek jönnek mennek…életünk visz ide-oda. És minden élményben, emlékben, jó és rosszban egyaránt ott a szépség, ott a tanulás ott a fejlődés és az érték. Nincsenek hiábavaló pillanatok. Nincsenek hiábavaló találkozások, szerelmek és csalódások. A lótuszt…a szépséget magunk kell megkeresnünk minden helyzetben, minden fájdalomban és minden szeretetben, mozdulatban, pillanatban. ❤
Lássuk és keressük azt a gyönyörűséget ami a tó felszínén van… és emlékezzünk hogy a tó mélyén levő iszapos talajból táplálkozik. Az iszap okkal van!! És nem az hogy elmerüljünk benne és belefulladjunk! Legyünk lótuszok! Gyönyörűek! Valósak! Élő és szerető emberek! ❤

Advertisement