Szürreálisnak nevezhető hét (hónap, év 😁 ) van mögöttem. A szeretet annyi féle formájával találkoztam hogy ámulat. És itt van az, hogy nincs szó, és nincs gondolat ami megosztható. Van hogy megélsz dolgokat és nem akarsz osztozni az élményben. Csak a tiéd. Éled és érzed csendben. Nyugtázod, megrágod, eltárolod. És ez így jó. Mosolyogsz és somolyogsz. Szeretem. Jó dolog ez a fent és lent. Megélni az érzéseket és elengedni. Nem ragaszkodni ahhoz ami megnyomorít, nyitott szívvel szeretni azt ami van. Mindazokat akik hagynak szabadon önmagad lenni.
Úgy ébredni reggel hogy hála és mosoly bújkál benned…mert itt vagy, szeretve vagy, egészséges vagy és előtted egy újabb nap hogy megélj, befogadj és szeress minden szívdobogást.
Köszönöm hogy vagytok…mind mind akik vagytok. Közel vagy távol, minden nap beszélősek vagy csak ritkán összefutósak. Köszönöm a szót és a csendet. A bántást és az óltást. A mosolyt és csendes érintést. A titkokat és a suttogást. A hátat fordítást és eltávolódást. A törödést és gondoskodást. Az ölelést és sok sok beszélgetést. Köszönöm a teret és a szabadságot. A szeretetet és a türelmet ahogy végig kíséritek utam…ahogy megszeretem és megismerem Önmagam!!!
Köszönöm az Égieknek hogy Élek!
Anna Konya Abstract Art 