A segítséget, útmutatást, a fényt amiért imádkozunk érdekes és meglepő formákban szoktuk kapni. Nekünk az a dolgunk hogy felismerjük… épp segítséget kaptunk!!! Ez a nehéz falat. Felismeri. Mert az önámítás szép kis pajtás, vele sokáig elbíbelődhet az ember. A külvilág meg pont le se sz…a hogy teszel valamit önmagadét, kezdesz valamit magaddal vagy sem. Nekik így is úgyis zajlik az életük. A sajátjuk.
Embereket bevonzunk. Szerintem mindenkit akkor amikor eljött az ideje. Mindenkinek aki hosszabb rövidebb ideig része az életünknek fontos szerepe van az éppen aktuális életszakaszunkban.
Érdekes és értékes találkozások mindazok ahol görbetükröt tartanak felénk és rámutatnak mindarra akik és amik vagyunk cukormáz nélkül. Ezek az emberek, nevezem én őket segítőknek pont azért érkeznek. Hogy segítsenek tisztán látni. Rávilágítanak erősségeidre, gyengeségeidre, szembesítenek mindazzal aki vagy. És annyi! Nem old meg helyetted semmit, nem fog dédelgetni, sem kézen fogva vezetni. De kinyit benned egy kaput.
Az hogy mit kezdesz mindazzal amit magadban találsz, az már a Te dolgod. Hogy ellenállsz, és szépen elringatod magad régi bevált sémák szerint, vagy fogod magad és lépsz egyet kettőt és fejlődsz, és el kezdesz tudatosabban élni és cselekedni, az már a Te dolgod. A görbe tükör annak hasznos aki akkor és ott eléggé befogadó és képes a bazinagy egóját elkussoltatni és magába szállni, rendezni sorokat és egy jobb és fejlettebb szerethetőbb önmagát felszínre hozni. Aki készen áll arra hogy őszinte legyen önmagához. Igen. Ismét az őszinteség. Ismét Te magad. Újból. Mindig. Mindenben.
Görbe tükör
0