Annyi mondandóm lenne. Majd egyszer írni fogok a mindenki által oly nagy becsben tartott “határokról”. Most nem írom le. Hogy mit tanít minden nap, a határokról. Egy biztos, határokat lehet szabni…mindenkinek szíve joga. De mindennek van egy tisztességes hogyanja. És abban van az a nagyon nem mindegy! De végülis jónak lenni magunk miatt vagyunk, nemde?…hogy este fáradt arcunk ha tükörből visszanéz…fáradt, és tiszta! És a lélek odabent jól van. Mert ma se rúgtam szánt szándékkal bele senkibe. Ma se fordítottam hátat ha segítséget kértek. Ma se maradtam csendben ha kérdést hozzám intéztek. És ma sem hagytam figyelmen kívül hozzám intézett üzenetet. Lehet az én értékrendem kissé elavult de a minimum hogy válaszolok. Hogy “most nem alkalmas”. Hogy “örömmel, de”…vagy bármi. Az hogy válaszolok tükrözi hogy “Én” ki vagyok, és emberi mivoltomban hogy vagyok! Köszönöm…Én jól vagyok!
Anna Konya Abstract Art 