Hogy miért ez az utam? Azt hiszem erre az égiek tudják igazán a választ. És valahol lelkem mélyén, még felfedezésre váró labirintusaim fényes mélységeiben…valószínüleg én is. De oda még meg kell érkeznem. Lépek, lépegetek nap mint nap és igyekszek a jelen pillanatban úgy lenni hogy élem. A mostat. És minél többet tudok és látok és minél többet tapasztalok annál inkább látom érzem mennyi mindent kell még tanulnom. És fogy az idő. Homokórám pereg…pereg, és amit remélhetek hogy lesz elég időm, tanulni, tapasztalni, gyógyulni és gyógyítani, elvetni és türelemmel gyümölcsre várni. Hogy lesz elég időm ebben az életben hibákat felismerni …és tanulva belőlük gyógyulni, jobbá, bölcsebbé válni.
Remélem hogy a lélek melyet magaménak tudok az út végén, jobb és fejlettebb lesz, szeretettel és bölcsességgel gazdagodva. Kiegyensúlyozottan és gyógyultan, békével telítve hagyja itt majd fáradt és remélhetőleg jó öreg testemet.
Időt. Időt adj Istenem. Hogy szeressek és szeretve legyek. Hogy tanuljak és célokat elérjek. Időt a jóra. Időt mindenre amit emberi léptékkel élni és szeretni lehet.
” Úgy nézz rá, mint ha utoljára láthatnád. ( Lehet, hogy tényleg…) (Fodor Ákos)
Anna Konya Abstract Art 