Tudod, szeretve vagy. Viszont nincs mindig lelkes szurkolótábor körülötted. Vannak napok mikor magad vagy! Minden…a Stadion ahol zajlik a játék, a gyep ami már rongyosra tépett a stopli, a szurkoló aki torkaszakadtából üvölti hogy Hajrá, vagy érzelmesen dalolja hogy nem megy ez….Nélküled. Vannak napok amikor szívesen lennél csak egy szék a tribünben, nem az kinek lőni kell a tizeneggyest. Aztán rájössz hogy ezt a játékot is csak akkor nyered meg, ha minden vagy. Egyszerre. Kapus és csatár néz farkasszemet benned és magad már csak azt kell eldöntened labda leszel mindenki hálójában, össze vissza rugdósott eszköz egy játszmában…vagy leszel a csatár aki belővi, a kapus ki kivédi, a szurkoló ki örjöngve űvölti, gyepszőnyeg mi lépésenként feltépődik, kapufa mely eltereli, bíró aki leinti, sípszó mi lefújja, himnusz mit ezrek dúdolnak, zászló hogy szél fújja, takarító ki szotyit összekotorja, fénytehnikus hogy lámpást leoltja, újság mely másnap megírja. Minden. Kívülröl csend és mosoly…csupa báj és kecsesség. Belül meg zajlik…a Foci vébé.
Anna Konya Abstract Art 