Vannak harcok amik csak a miénk. És vannak napok amiket csak mi várunk. És vannak pillanapok amelyek csak nekünk teremtődtek. Vannak évek melyek beégtek. És vannak mik csak úgy eltüntek. Vannak emberek akik csak tőlünk félnek, miközben legyőzhetetlenek. És van olyan akitől sose félünk, miközben mindenki óva int bennünk. Vannak arcok melyek mindig hiányoznak. És vannak akik mindig ott vannak. Vannak hangok melyektől vadul száguld az amúgy nyugodt véred. És vannak esték amikor megnyitod a lelked. Remegve. Csendben. Van az a suttogás. Van az a félhomály. Van az az érintés. Van az az emlék mi felépít. És van az amitől porrá égsz. Van ami él benned mint főnixmadár…halhatatlanul ❤
Anna Konya Abstract Art 