Vakfolt gyógyulás

Szavak, mondatok mélyebb sebet ejtenek mint bármely fegyver.
Rég nem írtam.
Mármint de, csak nem osztottam meg. Senkivel. Hogyan is zajlik az élet. Milyen is az mikor érzel és tisztán, egyre tisztábban látsz és érzékelsz. Mindent. Mert a gyógyulás azzal jár. Hogy elkezdesz látni és érezni. Ahogy a falakból egyenként elbontod a téglákat úgy bugyognak ki a cellába zárt, furcsa dolgok. Vagyis idegennek tűnő, de valahogy zsigereidben ismert. Minden. Ahogy a Fény átjárja lényed rég elrejtett bugyrait életre kel benned. Minden. Eltűnik a zsibbadtságig fajult kibírokénmindentnyugodtanrugjálbelém. És helyet igényel. Az erő. A sebezhetőség. A bátorság. Az élet. A tudni, emlékezni akarás. A szeretet.
Ahogy eltűnik a fátyol, és elkezded élni a valóságot a sebeid szűrői nélkül.
Ahogy gyógyulnak a sebek egyre inkább kell a megbocsátást gyakorolni. Önmagadnak.
Ahogy a fátyol fellebben, állsz és nézed saját tükörképed és nem érted. Hogy tehetted? Hogy fordulhattál ennyire magad ellen. Miért Engedted? Miért Maradtál?
Vakfolt.
Aztán csak úgy be be villan egy egy jelenet, egy egy mondat…ami ismétlődő volt. És összezuhansz. Szó szerint kicsúszik a talaj alattad mikor rájössz hol a pokolba voltál, és mennyire elveszett, kétségbeesett és vakon megengedő voltál. Mert jobban “szerettél” mindenki mást, de elfelejtetted hogyan szeresd önmagadat.
Behunyod a szemed, csorog szemed sarkából patakokban a könny, ahogy visszamész minden egyes bevillanó emlékhez. Visszamész és megöleled az akkori önmagadat. Szeretettel. Kezedbe veszed régi arcod, saját szemeidbe nézel és kimondod. Szeretlek és megbocsájtok.
Mert tudom…mindig szeretetből fakadónak hittem. Mindent. A bántást. És a tűrést is. Mert hittem. Hittem a hazugságnak mellyel sebeim teletraktáltak. Hittem hogy ha jobban szeretek, majd viszont szeret. Hittem hogy amit élek az az igazi nagybetűs Élet, és harcolni kell érte. Foggal körömmel. Hittem. Vakon hittem hogy a szeretetnek fájnia kell. Kiérdemelni kell.
Hittem. A sötétségben.


Mert elfelejtettem ki vagyok.
Gyógyulni csak a Fényben lehet. A fényt meg választani Kell. Minden egyes pillanatban. Dönteni hogy miben hiszel! Fényben vagy sötétségben?
Dönteni kell minden nap. Miben hiszel?
Gyógyulni. Szeretni. Fénnyel.
Hittel. Szeretettel. Megengedéssel. Elfogadással. Megbocsájtással. Türelemmel. Bátorsággal.

Advertisement

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s